Miért jó a hordozás? avagy Miért jó a hordozás?

Miért jó a hordozás? avagy Miért? Jó a hordozás?

 

Az emberré válás rögös útján sokáig fel sem merülhetett ez a kérdés.

A kifejlett emberi agy méretének növekedése és a felegyenesedéssel járó testfelépítésbeli változások kölcsönhatásának következménye, hogy az emberi utód születése pillanatában és utána még hosszú hónapokon át igencsak gyámoltalan. Őseinknek, a túlélésük és utódaik túlélése érdekében, nem volt más lehetőségük, mint mindenhova magukkal vinni utódaikat. Sokáig abban sem volt választásuk, hogy ezt hogyan tegyék, hiszen egyetlen mód állt rendelkezésükre: magukon, a testükön kellett hordozniuk. A homo sapiens , a gondolkodó ember, az utódgondozás területén is segítségül hívta az eszközhasználatot.

Kialakultak a különféle hordozóeszközök.

Életkörülményeink oly mértékben módosultak, hogy élettani szempontból egyre kevésbé létfontosságú a gyermek életbemaradásához, hogy szülei mindenhova szoros testkontaktusban vigyék magukkal.

Vajon leáldozott az emberi faj számára oly sokáig a túlélést jelentő hordozásnak?

A válasz egyértelműen nem.

Az ember nem csak azzal szeret büszkélkedni, hogy a többi faj közül eszközhasználatával és alkalmazkodóképességével kimagaslik, hanem azzal is, hogy érzelemvilágának gazdagsága is egyedülálló.

Habár élettani túlélési esélyeink jelentősen nőttek, azonban ez mit sem változtat az emberi utód, a csecsemő, a totyogó kisgyermek, de még a viszonylagos biztonsággal járó 3-4 évek gyerek azon a - hosszú évezredek alatt - genetikailag mélyen berögzült szükségletén, hogy igazán biztonságban, csak gondozója szoros közelségében érzi magát.

A születésről sokszor azt mondják, hogy a gyermek számára hatalmas változás és stressz, hiszen a biztonságos anyaméhből kikerül

a "zord külvilágba".

Képzeljük el, hogyan is történik ez. Az anyaméh biztonságos, mindig minden azonnal rendelkezésre áll. A születés után hidegebb van, a külvilág tárgyai általában nem olyan ölelősek, és nem ritkán várni kell, hogy az igények kielégítődjenek. Egy hirtelenjében bekövetkező ekkora változás bárkinek nagy stressz lenne, annak is, aki kifejlett aggyal, vagyis az alkalmazkodás összes tudatos eszközével felvértezve élné azt át. A születés ilyen formája valóban nagy stressz egy újszülött számára is.

Vajon valóban elkerülhetetlenül szükséges, hogy a külvilágba kerülés ekkora változást jelentsen?

A változás nagyságának és egyben a stressz mértékének csökkentésére igen hatékony mód a baba- és gyermekhordozás.

Gondolkozzunk el azon, hogy mit és hogyan tanul gyermekünk a világról! A méhen belüli élet 9 hónapja alatt a magzat anyja közvetítésével ismerkedik a világgal, és az ismerkedés születés utáni részének is ez a legfőbb módja. A hordozás révén a szülő kizárólag támogathatja, hogy gyermeke a saját egyéni tempójának megfelelően járja be az anyaméh biztonságából a felnőttek világába vezető utat.

A babahordozás a fogantatás pillanatában kezdődik és semmi nem indokolja, hogy a születéssel véget érjen.

Az újszülött komplex képességekkel rendelkezik már megszületése pillanatában, azonban ezen képességei csak szoros testközelségben élésre készítik őt fel - finom jelzései csak közelre hatékonyak. A közvetlen testkontaktus biztosítja az utód számára a szükségleteinek legmegbízhatóbb kielégülését. A sírás egy olyan (nagyobb hatótávolságú) vészjelző rendszer, ami nagy baj, fájdalom, vagy életveszély estén lép működésbe. Ennek megfelelően az újszülött testkontaktusigénye 24 óra. Sokáig egyetlen helyen érzi igazán biztonságban magát: anyja testén - kimutatták, hogy a kiságyban látszatra nyugodtan alvó babák valójában stresszt élnek át. Tapasztalhatóan különböznek a babák abban, hogy a szoros testkontaktus iránti igényüket milyen módon, mennyire határozottan jelzik - míg egyesek harsányan kifejezik nemtetszésüket, ha nincsenek szorosan anyjuk közelében, addig mások csendes belenyugvással reagálnak. Az igényelt testkontaktus mértéke igen lassan csökken. Amíg a gyermek a gondozója nélkül képtelen még a helyváltoztatásra is, addig egészen biztos, hogy számára a legbiztonságosabb és leginkább vágyott hely, hogy gondozójával közvetlen testkontaktusban legyen.

Az újszülött, akinek igényei a neki megfelelő tempóban - vagyis azonnal - kielégítődnek, képessé válik arra, hogy feltétel nélkül megbízzon környezetében, gondozójában.

A feltétlen bizalom és szeretet adja az alapot a világ magabiztos felfedezéséhez, az önbizalommal teli élethez és a stabil alapokon nyugvó felnőttkori elköteleződéshez is.

Szükségleteink kielégítődésének csecsemő és kisgyermekkori mintázata egész életünkön át elkísér minket.

Babáink és gyermekink tagadhatatlanul vágynak arra, hogy "cipeljük" őket, hogy a "nyakunkon"lógjanak. Semmi szükség rá, hogy erről leszoktassuk őket, hiszen a biztonságos érzelmi fejlődéshez épp oly létfontosságú a kornak megfelelő mennyiségű és minőségű testkontaktus, mint a lélegzetvétel az életben-maradáshoz.

Elégítsük ki az igényüket akkor, mikor felmerül, és nyugodtak lehetünk afelől, hogy ezzel nemhogy elkapatjuk őket, hanem a későbbi önállóságukhoz járulhatunk hozzá! Az a gyermek, akinek valós igényeit szülei adekvát módon elégítik ki, később, a kisgyermekkor elmúltával is bizalommal fordul majd szülei felé.

 

Nem azonban szabad megfeledkezünk a felnőttek igényeiről sem.

Nem csak a szülő, de gyermeke számára is létfontosságú, hogy a szülő a gyermek mellett ellássa önmagát is. Azt is megtapasztalhatjuk magunkon is, hogy a testkontaktusra nem csak gyermekeinknek, hanem nekünk szülőknek, felnőtteknek is - egyéni mértékben ugyan, de - szükségünk van.

A baba- és gyermekhordozás egyidejűleg elégíti ki a gyermek és a szülő - olykor talán ellentmondásosnak - tűnő igényeit.

 

 

Hordozni praktikus is!

Még a legnagyobb helyet elfoglaló hordozóeszköz is kisebb helyen fér el, mint egy babakocsi. Az is kétségtelen, hogy hordozott gyerekkel a tömegközlekedés és a boltokba való bejutás, a boltokban való mozgás, de még a hosszabb távú utazás is könnyebb, mint a babakocsival. Babakocsit használó szülőktől hallom, hogy mennyire praktikusnak élik meg a babakocsit, mivel sok mindent bele tudnak pakolni. Tapasztalataim szerint sokkal hatékonyabb és praktikusabb a gurulós kiskocsi, amit sok hordozós szülő használ, ha több dolgot akar magával vinni, mint ami kényelemesen elfér egy táskában. Nagyon gyakran látok kisgyermekes családokat, ahol valaki tolja az üres babakocsit, míg anya kézben viszi a csemetét, vagy mivel a gyermek nincs el a kocsiban és nincs aki a kocsit tolja, így "megáll a menet". Rosszabb esetben, ha csak egy felnőtt van, akkor a gyermek sír a babakocsiban.- Gyakran látom azt is, mikor a totyogót belekényszerítik a babakocsiba, mivel menni kell és anya nem tud figyelni a rohangáló gyermekére, ha közben az üres babakocsit is tolni kényszerül. A hordozás minkét anomáliára megoldás. A hordozott kisded mindig ott van, ahol legjobban lenni szeret. Ha pedig kendőben hordozunk egy totyogót, akkor a kendő átlényegül és nagy segítség a kis örökmozgó terelgetésében. De bármiben is hordozzuk gyermekünket, a használaton kívüli hordozóeszközzel könnyebben elboldogulunk, mint használaton kívüli babakocsival.

 

Hordozni trendin is lehet!

A hordozóeszköz kínálat nem csak az eszközök jellegét, de a színvilágot tekintve is szinte átláthatatlanul sokféle. Mindenki megtalálja az igényeinek, ízlésének - és pénztárcájának is - megfelelő és a hordozási tanácsadó által is bizton ajánlható hordozóeszközt.

 

Végül, de nem utolsó sorban...

Mit mond a tudomány a baba- és gyermekhordozásról?

- kutatások igazolták, hogy a hordozott babák kevesebbet sírnak és az így felszabaduló időt a környezet aktív megismerésére fordítják;

- kutatások igazolták, hogy az intelligencia kiteljesedését előmozdítják a változatos ingerek - a hordozott babák tárgyi és szociális ingerekből is optimális mértékben részesülnek.

- kutatások igazolták a hordozás biztonságos kötődésre és azáltal a kamaszkori megbízhatóságra gyakorolt jótékony hatását;

- a hordozás hozzájárul a szoptatás sikerességéhez;